Kategória: Blog

[Ez a bejegyzés a Csend-ülők csoportján belül használt felületen jelent meg. Ide csak ma, június 23-án – az eredeti keltezés megtartásával – emeltem át, hogy az aktuális bejegyzés egyik háttéranyagaként bemutathatóvá váljon.] –––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– Van-e élet a T. Házon – azaz a parlamenti pártokon – kívül? Olyan élet, ami hatni képes a politikai kultúrára és változásaira? Igaz-e, hogy…

Vasárnap továbbadtam a facebookon két egymás mellé helyezett fényképet. Egyik 1918-ban készült, a másik 2012-ben. Szegényesen öltözött embereket láthatók a képeken, akik a Teleki téren állnak hosszú sorban – 94 évvel előbb és utóbb. A megdöbbentő képpár

…hagyják el újszülött kisbabájukat?

Meghalt a nagypapa. A család tanácstalan volt: nem tudták, mit mondjanak a hét éves Krisztinek. Végül azt mondták, hogy elutazott. Eljött a karácsony este. Kriszti mindenkinek készített valami ajándékot a fa alá, amit becsomagolt. Napónak is. A család sorra bontogatta Kriszti feldíszített dobozait – végül nagyapóé is sorra került. A doboz üres volt.

Nóra honlapjáról „Intim dolgok ezek, nem tartoznak másokra” – hallom nem egyszer. De kik azok a „mások”? Minden bejegyzésem után megindul a listálkodás, újabb és újabb olvasók döntenek úgy, hogy no, most már tényleg elég volt, s iratkoznak le – és akik csak a digitális papírkosárba gyűretik a drótfoxival, azokat nem is látom. Tisztulás van.…

Nincs, amit hozzátehetnék. Nincs, amit elvehetnék belőle. Csak egyet tehetek. Elküldöm. x Andrassew Iván távoli naplója 2012. június 9. szombat Szívszorítóan hűvös

Nem vagyok se közgazdász, se közszolga. Bár egyre kevésbé vagyok biztos benne, hogy tudom ki vagyok. Hogy tudnám, amikor azt se tudom, hogy mi van körülöttem, mert csak annyi biztos, hogy az nem, amit hittem. Az orrom előtt, egymás orra előtt gyalogolunk bele valami elképzelhetetlen helyzetbe. Akadnak, akik figyelmeztetni próbálnak rá, de a hangjukat elnyomja…

Ma hét éve született – örökre szól. Mit írjak drága lányok, szeretők, édesanyák, kicsi lányaink, pajkos tündérek, igéző boszorkányok, párkák, szálakat szövők, öletekből kiengedők, ölelők, ölbe vevők, öblös öbölbe várók, asszonyi sorsotokkal sorsom igézők, gyönyör és fájdalom nővérei s asszonyai? Őrizzétek meg a test bölcsességét a világnak, a sejtszintű tudást, amit a férfi nem ismer.…

A Ki kérdezett? Karinthy írása. Nem verse, aminek tegnap neveztem. – Köszönöm, hogy elküldtétek, és elküldhetem. És ti is továbbküldhetitek. Mert arra való. Ahogy az Előszóból emlékszünk rá: „S fülébe súgjam: add tovább”. Mert „Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek” Küldöm Fodor Tamás hangján a visszahőkölésből kiszakadó kiáltást – akinek csak tudom.

Január 22. Batthyány tér. Hadd szóljon! Kerestem Fodor Tamás tegnapi versmondását, mert szívgyökérig hatolt. Szerettem volna megosztani élőben. Karinthy: Ki kérdezett? – de csak úgy, ahogy ő mondta, és úgy, ahogy tegnap – mert a Tiszta kezek Kossuth téri demonstrációjáról készült felvétel, s abban a vers megvan, de annak egy kicsit más az akusztikája. Tegnap…

Egyedül töltöttem az év utolsó napját. Mégsem egyedül persze, de mégis. Még nem volt ilyen. Mint ahogy olyan évünk se volt még, amilyen pár órával ezelőtt kezdetét vette. Igaz, még csak két hónap híján ötvenhét évvel ezelőtt kapcsolódtam be, de apám harminccal korábban, és ugyanezt állítja. No persze sok dolog ismerős neki abból, ami történik,…

Egy évvel ezelőtt a Nagy Ignác utcában énekeltünk. Emlékszel? Születésnapot ünnepeltünk… De hogy? Így: Énekeljétek ki a börtönből. Nem sejtettük akkor, hogy egy év múlva ugyanott tartunk. Ugyanott? A helyzet rosszabb: a letöltendő börtönbüntetésről szóló várható ítélet fenyegetése árnyékot vet a tavaszra, megkeseríti a téli napforduló ígéretét.